Kevés zenész, de nagyon sok sáv a stúdióban -> remek, gazdag hangzás, csodás kamarazene, némi bizarr körítéssel és életképekkel. Ezen jelennek meg az olyan klasszikusok, mint az Uncle Meat, a Pound For A Brown vagy a halhatatlan King Kong (utóbbi 18 percben). (A CD-kiadás második lemezén szereplő 37 perces (!!!), elviselhetetlen filmdialógus-részletet pedig bocsássuk meg a szerzőnek... és azonnal ugorjuk át.)

Burnt Weeny Sandwich, 1969

Mikor FZ 69-ben feloszlatta a Motherst, gyorsan kiadott még a felgyülemlett anyagból két lemezt - ez a jobbik. De milyen jó! Nagyon szép kamarazene itt is, gyönyörű szólókal, és az Igor's Boogie meg a Holiday in Belin fémjelezte albumot egy-egy idétlen vokális sláger foglalja míves keretbe. (Ó, és az Aybe Sea!)
ZW kedvence.

Ahead Of Their Time (1968)

A kilencvenes években kiadott, de egy majdnem teljes 1968-as koncertet dokumentáló lemez - Zappa fülszövegéből szinte minden kiderül. Mi van akkor, ha a Mothers találkozik egy klasszikus iskolázottságú kamarazenekarral? És ha ehhez FZ egy kis történetet is kanyarít? Hát ez.

Gyönyörű. Intim hangulatú darabok, remek szólók. Soha nem értettem, sokaknak miért a 13 perces záródarab a kedvencük - nekem a rövid, finom, George Duke-ra és Chester Thompsonra, Ruth Underwoodra hangszerelt számok a kedvenceim. Ezekből lett volna a Hunchentoot című "musical". (És ezen van a Regyptian Strut!)
A CD-kiadáshoz rákerült énekszólamot (Thana Harris) és a kicserélt dobsávokat bocsássuk meg a majsztrónak, és szerezzük be valahonan az amúgy beszerezhetetlen instrumentális bakelitváltozatot.

Studio Tan (~1974)

Az előzőhöz hasonlatos hangulatú stúdióanyag. CSAK gyöngyszemek: RDNZL, Revised Music... Már ezekért megérné - hát még hogy a Gregary Peccary is ezen van! Csodás, idétlen kis játék, zeneileg nagyon jól összefogva, a maga kis rajzfilmes világával, kábé 20 percben. Érdemes összevetni a Wazoo-wáltozattal. (És Hukhes kedvence - is.)
(E fenti két lemez is a Läther giga-montázslemez alapanyaga. Hm, azért jobb hogy így külön, így "tisztán" is elérhetőek.)

Jórészt ugyanaz a csapat mint a Buffalo lemezen, a másik a fele meg 79-es. Nagyon jó zenék, nagyon szép hangzás, szép szólók. A slágerlistán a következő dalok: Bamboozled By Love, Easy Meat, Fine Girl - és a meglehetősen idétlenre vett Peaches. Na és Colaiuta dobol.

Them Or Us - 1984

A 81-82-es felállás remek dolgokat tudott - a 74-es kis csapat méltó párja. Az ő munkájukat jól reprezentálta volna a Chalk Pie lemez, de az aztán mégsem jelent meg. Ennek darabjaiból összerakott lemezek közül ez, a Them Or Us a legerősebb, az élő felvételek jelentős stúdiófazonírozásával.
Jó hangszerelések, pár vokális butuskaság (Sharleena), kamarazenei bravúrprodukció (Sinister Footwear), rockos cuccok (Stevie's Spanking) és egy klasszikussá érő feldolgozás (Whipping Post). Töbek között.

YCDTOSA vol. 5., CD-2 (1982)

A 81-82-es csapat munkáiből építkező többi lemez helyett (Ship Arriving Too Late To Save A Drowning Witch; The Man From Utopia; FZ Meets The Mothers Of Prevention) talán érdemesebb a YCDTOSA vol 5 második CD-jét meghallgatni. Sajnos csak 70 perc, de pár olyan klasszikussal, hogy csuda: Moggio, RDNZL, Baltimore, Tiny Lites - és gyönyörű, feszes, tempós, élő előadásban.
Ez sem mutat be mindent ebből a korszakból, de inkább ez a lemez (elsőre), mint a fentebbi három zárójeles. Így persze lecsúszunk a Dangerous Kitchenről... na ja. Valamit valamiért.