http://nandika.freeblog.hu/archives/2007/10/15/101_ZAPPA/

A szimfónikus rész után úgy éreztem, hogy mégis csak szép az élet. Közben meg fülig ér? szájjal, nedves szemmel ittuk a hangokat. És EZ itt (ez volt) A LÉNYEG!!! A többit csak az igazság kedvéért írom.

Ed Mann mindkét fellépésér?l nem tudok elég rosszat írni. Nincs háttérinformációm, hogy volt-e ideje, vagy kedve valamennyit is próbálni erre a fellépésre, de többünknek igencsak hakni-szagúnak t?nt. Sajnos úgy látszott, hogy inkább fizikailag (meg persze elektronikailag!!!!!) tudott csak ennyit kihozni az egészb?l, nem pedig a szokásos "jó ez ide hungarinak" koncepció miatt. Tehát rendesen le van punnyadva a fazon.
Sajnálom, ha ezzel rajongókat is megbántok, de manapság már vér ciki kiállni ilyen nevetséges szemplerekkel. Hallod, hogy itt a nagy öreg, aki mindent lejátszik, de a valóságban csak a minimálisan elvárható szint jön megtámogatva irdatlan gagyi dobgép alappal.
Keneally teljesen rendben volt, mikor zongorázott. Valaki azonban értette, miért kellett néha egyik kezével a gitárján is er?lködnie közben? Semmi pluszt nem adott ugyanis a produkcióhoz. Kb. annyira volt komoly, mint mikor a nyolcvanas évek közepén glam-rock v. metál zenekarok bárdosai(!) kölcsönösen egymás gitárnyakán váltották meg duóban a világot, miközben a saját hangszerüket pengették.
Mentségére szóljon, hogy a Modern Art Orchestra fellépése közben volt három igen tisztességes gitárszólója.
Ez utóbbi koncert kellemes élmény volt, bár szerintem a viszonylag kevés próba miatt id?nként döcög?s volt (Pl. Big Swifty nyitó, f? témája). Sokat rontott az élvezeten a rossz keverés, legalább is középen a kever?pult felett siralmas volt néha. Pl. szupernek t?nt végig a zongora kiséret ill. szóló, de onnan néha nemigen hallottuk, a többi kísér? hangszer simán elnyomta. Minden esetre tök jó, hogy big band-del végre nálunk is színpadra vitték ezeket a darabokat, élmény volt látni, és külön köszönet érte.

Egy gyors élménybeszámoló - illetve az is inkább csak kapokodva, vázlatpontokban, amik villanásszer?en el?jönnek:
.
- a találkozás zenészismer?sömmel, akir?l kiderül, hogy nemcsak hogy tagja a MR Szinfonikusoknak, de ? az egyik szólista is - és ahogy mesél a zene, a próbák örömér?l, vidámságáról;
- Tom Trapp, aki a próbán egy szerény, visszahúzódó alaknak t?nt, és aki a hangszerelésekbe igazi életet lehelt (ahogy valamelyik kritika írta: "még azt is megszólaltatta, ami benne se volt")
- Ed Mann, akinek a bénázásai ellenére nem tudtam a dolgot nem szeretni. Aki sose találta a kapcsolót, aki mindig rosszat nyomott, aki néha majdnem elesett - de valahogy mégis belefért a zenébe meg az egész vidámságába;
- Nándi :-) meg a többi arc, akivel összetalálkoztunk. Talán valami normálisabb, azaz közelebb lev? kricsmi jobb lett volna.
- Illetve az egész mögötti ZENE. Jó volt, jól zenéltek, örömmel zenéltek - már ezért megérte. A kritikák kiemelik a humort, a vidámságot IS, de nekem ugyanilyen fontos volt a (mjdnem tökéletes) összepróbáltság, együttlélgzés, a közös munka. A MAO néhány zenészén érz?dött talán egy kis álmosság (vö: "a zeneszerz? az a fickó, aki az akaratát a mit sem sejt? leveg?molekulákra kényszeríti - gyakran mit sem sejt? zenészek közrem?ködésével"), de magán a zenén nem, ami jó.
JÓ VOLT.

Na akkor én is megpofádzom a véleményem. A Mann-Keneally duó alatt kábé úgy éreztem magam, mint amikor öcsém nézte a Rémrendest, én meg elmentem a tévé el?tt, és ott ragadtam "Mi ez az oltári marhaság?" felkiáltással. Ed Mann végig olyan volt mint Robin Williams legjobb szerepeiben: egy szerencsétlen ürge, aki nem tudja, hol van, nem tudja, hogy került ide, nem tudja, mit kéne csinálnia, csak azt tudja: most valamit produkálnia kell, különben gáz van. Csak sajnos Robin Williams-filmre azért megyünk be, hogy ezen a helyzet- és jellemkomikumon röhögjünk, Ed Mann-koncertre meg nem. Szóval jót röhögcséltem magamban a szerencsétlenkedésén, kicsit sajnáltam, közben meg örültem, amikor felismertem 1-1 FZ-témát, és kíváncsian vártam, hova fejl?dik. A Keneally nekem eddig sem t?nt fel nagyon, hiába emlegettétek itt-ott, és most sem lett a kedvenc gitárosom. Biztos nem az én stílusom az ürge. Jól gitározik, meg jó zenész, meg minden, de már most, öt nap után sem emlékszem rá, milyen volt.

Az MR+Fischer nagyonnagyon jó volt, ezt több helyen leírták már, nem szajkózom. De azt tényleg meg kell jegyezni: amellett, hogy iszonyú jó vót a zene, csillogó szemmel játszották. Az elején filóztam, hogy hukhessel maradjak az els? sorban, vagy felmenjek hátra Strasszerékkel, és végül az el?bbi mellett döntöttem, jól: látszódtak a mosolyok, a csinos heged?s meg b?g?s nénik, és még Adibácsi horkantásait is lehetett hallani az izgalmasabb részeknél. :-) (Na nem mintha aludt volna, hanem lelkesedésében...)

A Modern Art nekem nagyon lassan kezd?dött, lehet, elfáradtam addigra, és már inkább táncoltam volna. De a kedvenc Holiday in Berlinem töttög?s valcerként nagyon nem tetszett. Aztán az Aybe Sea szép volt, és azzal nyugtattam magam, hogy biztos azért nem nyomták fel a pumpát az elején, mert meg akarták ?rizni az Aybehez ezt a finom, melankolikus hangulatot. Aztán a Little House-tól valahogy ?k is bepörögtek, vagy én is rájuk, nemtom, és onnantól élveztem. A szólók annyira nem jöttek be, Keneallyt meg Mannt lásd fent, a szaxis srácot olyan nagyon standardan er?ltetettnek éreztem, biztos nem rezgett bennem a jazz – Fekete Kovács viszont tetszett. A Tom Trapp az elején kicsit bosszantott, úgy éreztem, csak pojácáskodik, de aztán tényleg nagyon ügyesen "játszott a zenekaron" – ezt Zappa óta mástól még nem láttam. Dweezil próbálta er?ltetni a ZPZ-n, de látszott, hogy csak bemutató, hogy "na valahogy így csinálta apu", de nem önmagáért való.

Asszem, úgy t?nik, mintha savanyognék itten, sok negatívumot írtam le... De hát a hibákon kell javítani, nem? 8-) Szóva a félreértések elkerülése végütt leszögezem, hogy az egész nagyon jó volt, nagyon élveztem, és remélem, nem csak egyszeri alkalom volt, hanem elkezd?dik vele valami, aminek lesz folytatása is.

Nekem még mindig az fáj,hogy kevés a hallgatóság,legalábbis az én megitélésem szerint.A jegy nem volt drága.Ám a városban nem láttam egyetlen plakátot sem.Lényegében már minden elhangzott az el?ttem alkotók irásában,de nekem akkor is tetszett volna,ha Edmenék a délutáni koncert ráadását adták volna csak.Persze én egy elfogult illet? vagyok,mert Eddy az aki aleghosszabb ideig játszott Zappával(Azt hiszem legalábbis)És mostmár ,hogy pertu haverok lettünk,mivel a végén sikerült vele kezet fogni még elebb fogolultabb lettem.Érdekes,hogy a szimfónikus zenekarnál szinte minden hozzászoló megemliti,hogy milyen csinos zenekari tagok is voltak.Különösen egy heged?s hölgy volt el?l igenscsak vonzó.Ujjatlan fels?ben szép egyenes tartással nagyon karcsúnak és formásnak tünt.Meg az a póz,ahogyan helyet foglalt szinte erotikusnak hatott.Csakúgy gúvadtak a szemeim a 12 dioptriás szemüvegem mögül.nagyszer? nap volt!

Komoly momentum lett a heged?s hölgy, kép nincsen? Hang esetleg?